Ez a svéd tanulmány nem bizonyítja, hogy az oltások károsítanák a DNS-t

"Svéd tanulmány: DNS-t károsítják a covid-vakcinák! Megdöbbentő eredményre jutott egy friss svéd tanulmány: a SARS-COV-2 tüskeprotein behatol a sejtmagba. Ott gátolja az immunrendszert és a DNS javítását. Az immunrendszer gátlása súlyos betegségekhez vezet" – írja egy magyar Facebook-bejegyzés, amely már több mint 160 megosztást, hozzászólást és reakciót kapott november 16-a óta.

Az AFP német nyelvű tényellenőrző csapata ellenőrizte az állítást, és azt találta, hogy nem lehet olyan következtetéseket levonni a tanulmányból, mint amilyeneket az interneten terjedő bejegyzések és cikkek állítanak. A tanulmány nem az oltás után létrejövő tüskefehérjéket vizsgálta, ráadásul a tanulmány minőségében és a felhasznált adatok értelmezéseben is hibák vannak.

Image

Egy Facebook-bejegyzés a félrevezető állítással. A képernyőmentés 2021. november 29-én készült.

A svéd tanulmány

A svéd tanulmány címe a következő: „"Sars–CoV–2 Spike Impairs DNA Damage Repair and Inhibits V(D)J Recombination In Vitro", azaz „A Sars-CoV-2 tüskefehérje in vitro károsítja a sérült DNS helyreállítását és hátráltatja a V(D)J-rekombinációt”. A tanulmány október 13-án publikálta Hui Jiang és Ya-Fang Mei a Stocholmi és a Umeå-i Egyetem kutatói.

A tanulmányban a kutatók azt vizsgálták meg lényegében, hogy hogyan befolyásolja a koronavírus az adaptív immunválaszt. Utóbbi az immunrendszernek az a része, amelyik felelős az egyes patogénekhez kapcsolódó memóriasejtek létrejöttéért. Ez teszi lehetővé, hogy mikor ismét ugyanaz a betegség jelenik meg, ugyanazzal a patogénnel, a test gyorsabban képes megfelelő immunválaszt adni.

A tanulmány szerzői arra az eredményre jutottak, hogy a Sars-CoV-2 vírus tüskefehérjéi lényegesen hátráltatják a DNS-javítás mechanizmusát. A koronavírusnak szüksége van a tüskefehérjékre, hogy meg tudja támadni a sejteket, és az örökítőanyagát a sejtekbe tudja juttatni.

A tanulmány szerint amennyiben a tüskefehérjék rontják a DNS-javítás képességét, akkor az úgynevezett VDJ-rekombináció sem képes megfelelően működni. Utóbbi a szervezet egyik legfontosabb mechanizmusa az immunrendszeren belül, amellyel az képes a vírusokat vagy baktériumokat felismerni.

Ebből a tanulmány szerzői a következő következtetésre jutottak: „Ez arra utal, hogy a tüskefehérke antigén epitópjának felhasználása mint Sars-CoV-2-oltóanyag biztonságosabb és hatékonyabb lehet, mint a teljes tüskefehérje felhasználása.”

A tanulmány nem szolgáltat adatokat az oltásokról, és hibák vannak benne

Leszámítva az utóbbi megjegyzését a szerzőknek a svéd tanulmány nem vizsgálta – szemben azzal, amit a Facebook-bejegyzések állítanak –, hogy hogyan hatnak az oltás után létrejövő tüskefehérjék. Ebből fakadóan a tanulmány azt sem mutatta ki, hogy az oltás után létrejövő tüskefehérjék bejutnának a sejtmagba. A tanulmány kizárólag azt akarta bemutatni, hogy hogyan viselkednek a Sars-Cov-2 tüskefehérjéi. Pusztán ez alapján vetettek fel a szerzők egy megfontolásra érdemes szempontot az oltásokkal kapcsolatban.

Az AFP kérésére november 22-én a tanulmányt kiadó Stockholmi Egyetem vezető munkatársa, Neus Visa a következőt mondta: „A publikáció nem bizonyítja, hogy az oltások utána létrejövő tüskefehérjék az emberi szervezet DNS-javító képessége vagy az adaptív immunrendszer más válaszai fölött átvennék az irányítást.”

Az egyetem elmondása szerint a kutatók a vizsgálatot mesterséges körülmények között, és nem élő szervezetben végezték. Így alapvetően nem lehet következtetéseket levonni arra nézve, hogy milyen hatása van a tüskefehérjének a szervezetben.

Ráadásul az egyetem a tanulmány leellenőrzése során hibákat talált: „Megvizsgáltuk a cikkben ismertetett tanulmányt, és hibákat találtunk a munka minőségében és az adatok értelmezésében. A szerzők ezért kapcsolatba léptek a publikáló szaklappal és kérvényezték a cikk visszavonását.”

Az Umeå-i Egyetem, amelyik szintén részt vett a tudományos munka kiértékelésében, megerősítette ezt a körülményt az AFP-nek november 22-én. Az egyetem klinikai mikrobiológia részlegének vezetője, Anders Sjöstedt elmondta, hogy értesült a cikk visszavonására vonatkozó kérelemről.

Anette Beck-Sickinger a Lipcsei Egyetem biokémia-professzora a tanulmánnyal kapcsolatban az AFP kérdésére azt mondta, hogy „a megközelítés módja több ponton is kérdéses.”

A fehérjék a szakértő szerint csak akkor képesek a sejtmagba jutni, ha túl tudnak jutni a sejt úgynevezett importrendszerén. De Beck-Sickinger szerint a tüskefehérjék esetében nem ez a helyzet. A szakember szerint a tanulmányban egy „his-tag”-gel ruházták fel a fehérjéket, ami egy egyfajta azonosító jel. „Ez már önmagában is az oka lehetett a sejtmagba történő bejutásnak. A jó tanulmányokban mindig használnak egy második tag-rendszert is, de ez ebből a tanulmányból hiányzik.”

Nincs rá bizonyíték, hogy az oltásból származó tüskefehérjék károsak lennének

Szemben a vírus tüskefehérjéjével az oltás után létrejövő tüskefehérjék nem képesek sokasodni. Utóbbiakat az izomszövet sejtjei termelik egy adott helyen a testben és csak rövid ideig, majd a szervezet lebontja őket. Az AFP már több cikkben is cáfolta az oltások után létrejövő tüskefehérjék állítólagos káros hatásait, például itt.

Peter Murray a német Max Planck Intézet immunreguláció kutatócsoportjának a vezetője június 2-án elmondta az AFP-nek, hogy az idegen anyagokat a szervezet mindig eltávolítja, pár kivételtől eltekintve, amelyeket már gyerekkortól fogva tolerálunk, mint a bélflóra, az élelmiszerek, vagy a ruhák a testünkön. A tüskefehérje azonban nem tartozik ezek közé a kivételek közé. "Ez azt jelenti, nem számít, mi történik, a szervezet befogja és eltávolítja" – mondta Murray.

A Harvard orvostudományi karának patológus professzora, David Walt egy korábbi tanulmány kapcsán elmondta, hogy ezekben az esetekben összekeverik az emberek „a fertőzötteknél magas koncentrációban előforduló tüskefehérjék toxikus hatásait azzal a nagyon alacsony arányú tüskefehérje-koncentrációval, amelyet a tanulmányunk egyes résztvevőinél találtak. Az igaz, hogy a súlyos fertőzéseknél előforduló magas tüskefehérje-szint toxikus. A szint, amit az oltás után mértünk egyes alanyoknál, rendkívül alacsony, és nem is találtunk egész tüskefehérjéket a legtöbb beoltott esetében. A mi végkövetkeztetésünk az volt, hogy az oltások megfelelően működnek. Az oltás hihetetlenül biztonságos.”

Frank Kirchhoff német virológus szerint kétséges, hogy az oltás után olyan mennyiségű szabad tüskefehérje jelenhetne meg, amely elég hozzá, hogy káros mellékhatásokat idézzen elő.

Rák, mint a gátolt immunválasz következménye?

A tanulmány egyik eredménye szintén alapul szolgált bizonyos spekulációknak. A tanulmány szerint a tüskefehérje az 53BP1 DNS-javító fehérjét is gátolja. Az interneten terjedő posztok azt állítják, hogy ez rákos daganatok kialakulásához vezethet. Utóbbi állítások egy 2019-ben a „DNA Repair” szaklapban megjelent tanulmányra vezethetőek vissza, amely összefüggést írt le az 53BP1-et érintő problémák és a rák kialakulása között.

Az AFP kérdésére a Német Rákkutató Központ október 20-án azt írta, hogy a lecsökkent immunrendszer tényleg kedvez a rák kialakulásának, de az oltások esetében erről nincs szó. „Nem ismert az oltásokkal összefüggésben megnövekedett [rákbeteg] esetszám.”

A Holland Rákintézet szóvivője már augusztus 27-én azt mondta az AFP-nek, hogy „nem tudunk olyan adatról, ami arra utalna, hogy az oltások negatívan befolyásolnák a rákos sejtekre adott immunválaszt. És az oltóanyagok hatásmechanizmusa miatt nincs is okunk ezt feltételezni.”

A Német Hematológiai és Onkológiai Intézet március 11-én a következőt írta: „Sok rákos beteg attól fél, hogy az oltás ismét előhoz egy ’szunnyadó’ rákbetegséget. Számos rákos betegeken és más oltásokon végzett oltástanulmány után sincs arról hír, hogy az oltások tényleg ismételt rákos megbetegedéshez vezetnének.” Az adatok az intézet szerint azt mutatják, hogy a koronavírus elleni oltások a rákos megbetegedéseket, az autoimmun-betegséget vagy a terméketlenséget sem kiváltani, sem súlyosbítani nem tudják.

A Német Rákszövetség (DKG) november 23-án elmondta az AFP-nek, hogy a tanulmány eredményeit nem lehet minden további nélküli az emberi szervezetre is vonatkoztatni, mivel a svéd tanulmányt sejtkultúrákban végezték.

A DKG szerint: „A DNS-javítás gátlásához, olyan módon, ahogyan azt a szerzők feltételezik, a tüskefehérjéknek a sejtmagba kell jutniuk.” A tüskefehérjék mennyisége, amelyet a tanulmány szerzőinek vizsgálatában felhasználtak, nem összehasonlítható azzal a mennyiséggel, amely egy koronavírus elleni oltás után átmenetileg a felkari izomzatban megjelenik.

„Amikor rákos megbetegedés áll elő a DNS-javítómechanizmusának defektje miatt, akkor egy tartós gátoltságról van szó, és nem részleges csökkenésről egy rövid időre. A jelen ismereteink szerint tehát nem lehet abból kiindulni, hogy a Covid-19 elleni védőoltások nagyobb arányú rákos megbetegedéshez vezetnek.”

Anette Beck-Sickinger a Lipcsei Egyetem biokémia-professzora szintén megerősítette ezt. A rák keletkezése egy hosszú folyamat a szakértő szerint. A DNS-javításnak tartós zavart kell szenvednie, hogy a rák kialakulhasson.

„Még ha egy oltás esetén egy kevés tüskefehérje a sejtmagba is kerülne, és az oltást követő napon a DNS-javítást a beoltott izomsejtekben valamennyire befolyásolná, a harmadik napon, amikor a fehérjét lebontja a szervezet, ismét működőkepés lenne a DNS-javítás. Az immunsejtek, amelyek főként a rákos sejtek semlegesítéséért felelősek, nem vesznek fel tüskefehérjéket, ezért ennek nincs is szerepe.”