Ez a tudós hamis információkat terjeszt a koronavírus elleni oltás következményeiről

Szerzői jog AFP 2017–2021. Minden jog fenntartva.

A világ számos nyelvén megosztották már a közösségi médiában azt a rádióinterjút, amelyet Byram Bridle-el, egy kanadai immunológussal készítettek. Az interjúban Bridle azt állítja állítólagos tudományos forrásokra hivatkozva, hogy "rémisztő" veszélyeket fedezett fel az mRSN-alapú koronavírus elleni oltásokkal kapcsolatban. A kanadai Guelph Egyetem professzora május végén azt állította, hogy az oltások miatt toxikus tüskefehérjék kerülnek a véráramba, majd felhalmozódnak a szervekben, vérrögöket, terméketlenséget és agykárosodást okozva. Bridle szerint a csecsemők is veszélynek vannak kitéve az anyatejen keresztül. De mind a források, amelyeket Bridle idéz, és a nemzetközi hatóságok, valamint a szakértők is ellent mondanak a tudós állításainak.

Magyar felhasználók, valamint olyan weboldalak is, amelyek a koronavírussal kapcsolatos megtévesztő állításaikról ismertek megosztották Byram Bridle kanadai tudós különböző állításait, és részleteket a Global News rádióban elhangzott május 28-ai interjúból, amelyben Bridle is szerepelt. Az interjút többek között idézte a Médiaforrás is, a magyar Covid-szkeptikus mozgalom egyik ismert felülete, de az interjúban elhangzó állításokat egyes Facebook-oldalak is közzétették, mint ahogyan itt és itt látható. A posztokat és a cikkeket összesen több ezer felhasználó osztotta meg. Bridle állításait a tüskefehérjékről több magyar nyelvű Facebook-bejegyzésben is ismételték, például ebben.

Az interjú részleteit német nyelven is sokan megosztották, mind Facebookon, mind weboldalakon. Az AFP német nyelvű tényellenőrző szolgálata arra jutott, hogy Bridle érvelése tele van hamis vagy félrevezető állításokkal, és az idézett japán jelentést is tévesen tálalja.

Az interjúban Bridle más tudósokkal együtt azt állítja, hogy első alkalommal férhetett hozzá egy nem publikált japán Pfizer-tanulmányhoz. Bridle szerint a tanulmány azt bizonyítja, hogy az mRNS-technológiát használó Pfizer/BioNTech és Moderna vakcinák nem ismert kockázatokat rejtenek.

A kanadai tudós az állítólagos tanulmány alapján számos állítást tesz: "A tüskefehérje bekerül a véráramba, napokkal az oltást követően is a vérben kering. Felgyülemlik, miután a vérbe kerül, és felgyülemlik számos szövetben is, mint a lép, a csontvelő, a máj, a mellékvesék, és – ami engem különösen aggaszt – nagy mennyiségben felgyülemlik a petefészkekben."

Ezek alapján Bridle azt állítja, hogy a szövődmények a következők lehetnek: vérrögök, szívproblémák, agykárosodás, terméketlenség, valamint azt is, hogy a veszély az anyatejen keresztül a csecsemőket is fenyegeti.

Egy Facebook-bejegyzés egy idézettel a Bridle-interjúból. A képernyőmentés 2021. június 18-án készült.

Kicsoda Byram Bridle?

Byram Bridle a kanadai Guelph Egyetem immunológia professzora. A PubMed tudományos adatbázisban megtalálható publikációi azt mutatják, hogy Bridle valóban tevékeny a rák- és víruskutatás területén. Ezek mellett Bridle többször feltűnt már szakértőként is egy orvosszövetségnél (CCCA), ami kapcsolatban áll a "Front Line Covid-19 Critical Care Alliance" (FLCCC) nevű szervezettel. Az FLCCC egy félrevezető állítását az AFP amerikai tényellenőrző csapata már ebben a cikkben cáfolta.

Az AFP június 10-én megkereste a Guelph Egyetemet a Bridle-el készül rádióinterjúval kapcsolatban. Az egyetem egy szóvivője elmondta, hogy az intézmény kutatóinak a véleménye nem feltétlenül tükrözi az egyetem álláspontját. "Az egyetem nyomatékosan arra buzdít mindenkit, ha az oltásról van szó, hogy oltassa be magát" – írta az egyetem szóvivője emailben.

Ezen kívül az AFP június 10-én megkereste a kanadai "Science Up First" nevű kezdeményezést is, hogy mondják el a véleményüket Bridle-ről. A "Science Up First" kutatókból, egészségügyi szolgáltatókból, és tudománykommunikációs szakemberekből álló szövetség, akik a kanadai kormány támogatásával az interneten terjedő koronavírussal kapcsolatos hamis információs ellen harcolnak.

"Bár nincs kapcsolatunk Byram Bridle-el, tudatában vagyunk a hamis információknak, amiket ő és a szövetség terjesztenek, és azon dolgozunk, hogy azokat megcáfoljunk". (Itt olvasható a szervezet írása a tüskefehérjékkel kapcsolatos felvetésekről.)

Bridle a Global-Newsnak adott interjúban azt ígérte, hogy közzé teszi az interjú során tett kijelentéseinek a forrásait. De ezen cikk megjelenésekor nem volt található a rádió honlapján semmilyen további forrás Bridle kijelentéseihez. Sem Bridle, sem a Global News nem válaszolt az AFP kérdéseire. Az orvosszövetség honlapján, amelynek Bridle is a tagja, található egy dokumentum hasonló állításokkal és pár forrással.

A japán "tanulmány"

Az AFP elsőként megpróbálta megtalálni az említett japán tanulmányt, valamint megkereste a Pfizer gyógyszergyártót, hogy a tanulmány hátteréről és eredetéről kérdezze őket. Június 17-én a Pfizer szóvivője, Jamagucsi Maki azt válaszolta egy emailben, hogy a valójában egy "technikai dokumentáció"-ról van szó, és nem "tanulmány"-ról. Jamagucsi elmondta, hogy a dokumentum a vényköteles gyógyszerek engedélyezési folyamatának nemzetközi standardjai szerint készült.

A dokumentum része azoknak a tanulmányoknak, jelentéseknek, amelyeket a Pfizer leadott a japán gyógyszerfelügyeletnél az engedélyezési folyamat részeként, magyarázta el Jamagucsi. Az adott jelentés az Pfizer-oltószer két fontos összetevőjéről, az ALC-0315 és az ALC-015 nevű anyagokról szól. Jelenleg csak egy ismeretlenek által készített teljes angol fordítás elérhető a jelentésből.

A japán gyógyszerfelügyelet az említett jelentéseket már 2020-ban nyilvánosságra hozta. Az Európai Gyógyszerügynökség más, a Pfizer-vakcináról szóló jelentésekkel és tanulmányokkal együtt kiértékelte a japán dokumentumokat is, derül ki az EMA 2021. február 19-én nyilvánosságra hozott jelentéséből. A brit egészségügyi minisztérium 2020. december 11-én, az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügynökség pedig december 10-én közölte a japán dokumentumok kiértékeléséről szóló összefoglalóját.

Ezekből kiderül, hogy a Pfizer egy úgynevezett biodisztribúciós vizsgálatot végzett, azt vizsgálták, hogy a vakcinájuk hogyan terjed az egerek testében. A kutatók egy radioaktív markeranyagot kevertek az mRNS közvetítésére alkalmas anyaggal, amelynek a fent említett ALC-anyagok is a részét képezik. Ezzel a módszerrel a kutatók vizsgálni tudták, hogy a bejuttatott mRNS hogyan terjed az állatokban.

Az AFP felkérte Dr. Koizumi Amanét, a japán Nemzeti Természettudományi Intézet neurológusát, hogy erősítse meg független félként a jelentés tartalmát. Koizumi június 15-én megerősítette, hogy a jelentés összefoglalója helytálló.

Bridle állítása a tüskefehérjékről a szervezetben

Bridle állítása szerint a japán jelentés alátámasztja, hogy a tüskefehérje a vérkeringésen keresztül terjedni tud a testben, és felhalmozódik a lépben, a csontvelőben, a májban, a mellékvesékben és a petefészekben. Bridle az állítását az interjúhoz csatolt blogbejegyzéssel próbálja igazolni, amelyhez csatolt egy táblázatot a jelentésből. A táblázatban az említett szövetek sárgával ki vannak emelve.

A dokumentum angol változatából egy táblázat. A képernyőmentés 2021. június 14-én készült.

Azonban ez az állítás több okból sem állja meg a helyét, ahogyan az a következőkben ki lesz fejtve. Először azonban fontos megérteni, hogy hogyan működnek az mRNS-oltóanyagok. A Semmelweis infóvideója bemutatja, hogy hogyan juttatják a szervezetbe az mRNS-t, és hogyan működik a vakcina:

A japán dokumentum nem bizonyítja, hogy a tüskefehérjék terjednek a testben

Ahogyan az az EMA összefoglaló anyagából is kiderül, a kísérlet során az egerekbe és patkányokba kizárólag radioaktív anyaggal megjelölt lipid-nanorészecskékből és mRNS-ből álló keveréket (LNP) fecskendeztek.

Tehát az eredményeket tartalmazó táblázat nem a tüskefehérjék terjedését, hanem az említett keverék terjedését mutatja. A kutatócsoport egyedül azt állapította meg, hogy az LNP-keverék a beadás helyén (az izomban) és a májban kering. A lépben, a mellékvesékben, a petefészekben is kimutatható volt az anyag, de jelentősen kisebb mennyiségben.

A fentebbit erősíti meg az AFP által megkérdezett japán tudós, Koizumi Amane is: "A kísérlet nem azt vizsgálja, hogy a tüskefehérje, amelyet az mRNS által a sejtek előállítanak, bekerül-e a véráramba." A táblázat sem a tüskefehérjéket mutatja. "A táblázat a befecskendezett LNP lipidjeinek az eloszlását és az eloszlás időbeni kifutását mutatja meg a szervekben. A baloldalt látható az abszolút koncentráció, a jobboldalt pedig a befecskendezett mennyiség százalékos aránya."

Dr. Daniel Sauter a Tübingeni Egyetem "Veleszületett antivirális immunitás mechanizmusai" kutatócsoport vezető kutatója június 11-én a következőt írta az AFP-nek egy emailben: "A dokumentumban sehol nem vizsgálják a tüskefehérjék raktározódását vagy koncentrációját a kísérleti állatokban. A tanulmányi módszertani kiindulópontja nem engedi meg, hogy ilyen következtetést vonjunk le."

Az AFP június 11-én telefonon érte el Frank Kirchhoffot, az Ulmi Egyetemi Klinika Molekuláris Virológiai Intézetének igazgatóját. "Attól még, hogy egy mRNS-vakcinában megtalálható vezikulát radioaktívan megjelölök és utána azt a test más részeiben kimutatom, még nem jelenti azt, hogy ott tüskefehérjék, még kevésbé szabadon mozgó tüskefehérjék is előfordulnak. Ahhoz előbb a vezikuláknak ott a sejtekkel fuzionálniuk kellene, hogy ez megtörténik-e, azt a radioaktív jelölés önmagában nem mutatja meg" – mondta a szakértő.

Bridle mégis a tüskefehérjék állítólagos felhalmozódásáról beszél a szervekben. Azt sem említi, hogy az EMA összefoglalója szerint a vizsgált LNP-keverék csak egy bizonyos ideig marad a szervezetben, a test ugyanis kiiktatja azt. A vérplazmában a legmagasabb koncentrációt alig két órával a beadás után mérték, 24 órával a beadást követően a koncentráció már csak egy százalék volt.

Az állatkísérletek eredményei nem feltétlenül vonatkoztathatóak az emberekre is

Az állatokon végzett kísérletek eredményei segíthetnek megérteni a vakcinák működését és a szervezetre gyakorolt hatását. De az, hogy a japán tanulmányt emberekre is lehet-e vonatkoztatni, az AFP-nek nyilatkozó virológus, Frank Kirchhoff szerint nem világos. "Az állatkísérletek kiindulási pontot adnak, de nem lehet őket minden további nélkül az emberekre vonatkoztatni. Az emberi izomzatba könnyebben és hatékonyabban be lehet adni egy injekciót. A patkányok kisebbek, az izmaik is kisebbek, rövidebb távolságok vannak a testükben, és az anyagcseréjük gyorsabb" – mondta a virológus.

Az EMA összefoglalója szerint a beadott dózist sem lehet az embereknél használt mennyiséggel összehasonlítani. Arányaiban az egerek 300- és 1000-szeres adag között kaptak az embereknél alkalmazott dózishoz képest.

A szakértő szerint a mellékhatásoknak leginkább közvetlenül az oltás után kellene jelentkeznie

Ha a tüskefehérjék terjednének a testben, felhalmozódnának a szervekben, és a Bridle által állított károkat okoznák, akkor annak már a világban a beoltottak között látszódnia kéne. A lerakódásnak és az abból eredő nemkívánatos következményeknek röviddel az oltás után el kéne már kezdődnie, amikor az mRNS és az az által kiváltott tüskefehérje-termelődés a legmagasabb, magyarázta Kirchhoff.

A legtöbb oltási kampány 2020 decemberében kezdődött, azóta sok millió ember kapott már mRNS-oltást, és a hatékonyságot, valamint a mellékhatásokat is intenzíven vizsgálják. Kirchhoff szerint az eddigi eredmények magas hatásosságot és biztonságot mutatnak.

Bridle a szívproblémákat is megemlíti a mellékhatások között. Ahogyan arról az újságok is írtak, az mRNS-vakcinák után ritka esetekben tényleg jelentettek szívizomgyulladásos eseteket. Az izraeli egészségügyi minisztérium szerint az ilyen esetek főként a második adag után jelentkeztek mint lehetséges mellékhatás. Még nem tudni, hogy pontosan mi váltja ki a gyulladást, az ok-okozati összefüggés lehetséges az oltás és a betegség között, de ezt még bizonyítani kell.

A tüskefehérjék termelődése önmagában még nem jelent veszélyt

Egy áprilisi tanulmány a koronavírus aktív tüskefehérjéiről a Circulation Research nevű szaklapban valóban azt mutatta ki, hogy súlyos fertőzés esetén a tüskefehérjék kárt tudnak okozni a szervezetben. Már akkor is megjelent az a vélekedés oltásellenes körökben, hogy az oltások – hiszen a tüskefehérjéken alapulnak – veszélyesek. Az AFP német nyelvű tényellenőrző szolgálatának a szakértők már akkor elmagyarázták, hogy az oltások esetén ez a veszély nem áll fenn, mivel a tüskefehérjék nem áramlanak szabadon a szervezetben.

Bridle az interjúban éppen azt próbálta meg bizonyítani, hogy a tüskefehérjék szabadon mozognak az oltás után, de az általa idézett tanulmányból ilyen következtetést nem lehet levonni. De még az sem jelentene automatikusan veszélyt, ha bebizonyosodna, hogy a tüskefehérjék az oltás helyén kívül is megjelennek. "Ha bebizonyosodna, hogy tüskefehérjék vannak az oltás helyén kívül, az még nem lenne automatikusan a mellékhatásokhoz és toxicitáshoz köthető, ezért önmagában ez még nem lenne nyugtalanító sem. A szervezetben több százezer fehérje kering, amelyeket a különböző szervek az anyagcsere folyamán lebontanak. Az idegen fehérjék jelenléte a vérben még nem feltétlenül vezet toxikus hatásokhoz" – magyarázta el Daniel Sauter, a Tübingeni Egyetem kutatója.

Peter Murray a német Max Planck Intézet immunreguláció kutatócsoportjának a vezetője június 2-án elmondta az AFP-nek, hogy az idegen anyagokat a szervezet mindig eltávolítja, pár kivételtől eltekintve, amelyeket már gyerekkortól fogva tolerálunk, mint a bélflóra, az élelmiszerek, vagy a ruhák a testünkön. A tüskefehérje azonban nem tartozik ezek közé a kivételek közé. "Ez azt jelenti, nem számít, mi történik, a szervezet befogja és eltávolítja" – mondta Murray.

Félrevezető állítás, hogy a tüskefehérjék "toxikusak és veszélyesek"

Bridle az interjúban félrevezetően összemos két dolgot: egyfelől azt mondja, hogy a tüskefehérjék toxikusak, másfelől azt állítja, hogy egy tanulmány szerint 13 beoltott egészségügyi dolgozóból tizenegynél találtak tüskefehérjéket a vérben. Bridle a tanulmányt félreértelmezte, a tüskefehérjék toxicitását pedig túlbecsüli.

Bridle az interjúban a Harvard Egyetem egyik tanulmányára hivatkozik, hogy a tüskefehérjék terjedéséről szóló elméletét alátámassza. A tanulmányban állítólag az áll, hogy 13 Moderna-vakcinával beoltott egészségügyi dolgozót vizsgáltak meg, és tizenegy esetben tüskefehérjét találtak a vérben.

Az AFP megkereste a Harvard orvostudományi karának patológus professzorát, David Waltot, aki maga is dolgozott a tanulmányon. Walt június 11-én egy emailben azt válaszolta, hogy "Bridle fogta az eredményeinket, és teljesen tévesen értelmezte azokat".

Walt elmondása szerint a tanulmány célja az antigének cirkulációjának bizonyítása volt. Tizenegy beoltottnál mutatták ki részeit a tüskefehérjének, és csak három embernél a teljes fehérjét a vérplazmában. Ennek az okáról a tanulmányban csak feltételezések vannak. De a kutatók azt találták, hogy a Sars-CoV-2 fehérjéinek koncentrációja csökkent, miközben az antitestek koncentrációja nőtt. Az összes beoltottnál 14 nap után a fehérjerészek eltűntek a plazmából. A három beoltott esetében a teljes tüskefehérjék csak az első dózis után voltak kimutathatóak, és a második oltás megkapása után eltűntek.

"Bridle összekeveri a magas koncentrációban előforduló tüskefehérjék toxikus hatásait azzal a nagyon alacsony arányú tüskefehérje-koncentrációval, amelyet a tanulmány egyes résztvevőinél találtak. Az igaz, hogy a súlyos fertőzéseknél előforduló magas tüskefehérje-szint toxikus. A szint amiket az oltás után mértünk egyes alanyoknál rendkívül alacsony, és nem is találtunk egész tüskefehérjéket a legtöbb beoltott esetében. A mi végkövetkeztetésünk az volt, hogy az oltások megfelelően működnek. Az oltás hihetetlenül biztonságos" – írta Walt a válaszában.

Frank Kirchhoff német virológus szerint kétséges, hogy az oltás után olyan mennyiségű szabad tüskefehérje jelenhetne meg, amely elég hozzá, hogy káros mellékhatásokat idézzen elő.

Christian Münz a Zürichi Egyetem virális immunbiológia professzora a témában már május 6-án a következőt írta az AFP kérdésére: "Hogy a tüskefehérjék a hámsejteket károsítani tudják a véredényekben, nagy mennyiségben jelen kéne lenniük." Az oltásokat követően azonban ez az eset nem áll fenn.

Az mRNS-vakcinákat alaposan tesztelik és értékelik

Nincs olyan dokumentum, ami alátámasztaná Bridle állítását. A Pfizer az engedélyezési folyamat keretében további tanulmányokat is elvégzett az mRNS-vakcinák toxicitásával kapcsolatban (a 38166 és a 20GR142 jelű tanulmányok foglalkoznak ezzel).

Az Európai Gyógyszerügynökség az adatokat kiértékelve azt állapította meg, hogy a tesztelt vakcináknak nem volt negatív hatása a beoltott állatok mortalitására vagy termékenységére. "Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekért felelős bizottság azon az állásponton van, hogy az ismételt beadáson alapuló hagyományos toxicitásvizsgálatok, valamint a szaporodás- és fejlődéstoxicitást vizsgáló tanulmányok alapján nem található különösebb veszély az emberekre nézve" – olvasható az EMA jelentésében.

A Pfizer mRNS-oltóanyagának klinikai tesztjei elég adatot szolgáltatott az oltószer piaci engedélyezéséhez. A 43 448 tesztalany közül a tanulmány szerint a komoly nem kívánt események száma alacsony volt és hasonló arányban fordultak elő az oltottak és a placebo-csoportban. A ténylegesen mRNS-vakcinával oltottak kizárólag rövid távú, csekély vagy közepes fájdalomról számoltak be az oltás helyén, valamint fáradtságról és fejfájásról.

A brit felügyeleti szervek 2020. december 11-ei jelentése az oltás helyén, a nyirokcsomókban, a csontvelőben és a lépben jelentkeztek reakciók. De azt is megjegyzik, hogy ezek várhatóak egy ilyen típusú készítmény esetén. Az amerikai gyógyszerfelügyelet azt a következtetés vonta le a Pfizer dokumentumaiból, hogy az oltóanyag nem mérgező.

Bridle forrásmegjelölés nélküli kijelentései

Byram Bridle az interjúban további olyan kijelentéseket is tesz, amelyeknél nem nevezi meg konkrétan a tudományos hátteret. A CCCA honlapjára feltöltött írásban is megjelennek ezek az állítások, de a források ott sincsenek megnevezve.

Megalapozatlan azt állítani, hogy az mRNS vakcinák vérrögöket okoznak

Bridle azt állítja, hogy az mRNS vakcinák vérrögöket okozhatnak, azonban nincs olyan bizonyíték, ami ezt alátámasztaná. Az AFP tényellenőrző szolgálata már megcáfolt olyan félrevezető állításokat, amelyek szerint az mRNS-vakcinák összefüggésbe hozhatók a vérrög-képződéssel. Ezt a súlyos és ritka mellékhatást eddig csak az AstraZeneca és a Janssen vírusvektoron alapuló vakcinánál figyelték meg, olvasható az EMA 2021 áprilisi jelentésében, az mRNS-vakcinák esetében azonban nem használnak vektorvírust. Az EMA 2021 májusában azt írta egy jelentésben, hogy "nincs veszélyre utaló jel az mRNS vakcinák esetén" a vérrögökkel összefüggésben.

Az AFP német nyelvű tényellenőrző szolgálata már 2021 februárjában cáfolt egy hasonló állítást a Paul Ehrlich Intézet egy tanulmányával kapcsolatban. Akkor egyesek azt állították, hogy a koronavírus elleni vakcinák membránfúziót és kontrollálatlan sejtelhalást okoznak. A szakértők az AFP kérdésére megerősítették akkor, hogy az oltások nem váltanak ki membránfúziót.

Az mRNS-t nem lehet az anyatejjel átadni a csecsemőknek

Bridle azt is állítja az interjúban forrás nélkül, hogy az oltásból származó mRNS szoptatás közben az anyatejjel átkerül a csecsemőkbe, és vérzést vált ki az emésztőrendszerükben.

Az AFP ezt az állítást már 2021 márciusában megvizsgálta egy állítólagos gyermekhalál kapcsán. A német nyelvű tényellenőrző csapat kérdésére a szakértők egybehangzóan azt mondták, hogy az oltásból származó mRNS nem tud bekerülni az anyatejbe, így a csecsemőkbe sem.

Nincs rá bizonyíték, hogy az mRNS vakcinák után keletkező tüskefehérjék átjutnának a vér-agy gáton

Bridle azt is állítja – forrásmegjelölés nélkül –, hogy a tüskefehérjék a vér-agy gáton átjutva neurológiai károsodást okoznak. Ezt az állítást az AFP már májusban megcáfolta.

Daniel Dunia, a francia CNRS kutatóközpont vezető kutatója, az AFP francia nyelvű tényellenőrző szolgálatának kérdésére azt mondta, hogy az állítás "abszolút fake news". "Az mRNS-oltást az izomba adják, és a tüskefehérjék azokra a sejtekre korlátozódnak, amelyek az immunválaszt kiváltják. Az mRNS instabil, és hamar lebomlik" – írta Dunia.

"Még egy természetesen kialakult, súlyos Covid-fertőzés esetében sincs olyan direkt bizonyíték az agy-ér gát károsodására, ami direkt a vírussal van összefüggésben" – írta a szakértő az AFP-nek. Június 14-én egy emailben megerősítette, hogy jelenleg nincs tudományos alapja annak az állításnak, hogy az mRNS-vakcinák neurodegeneratív betegséget okoznának.

A témával kapcsolatban terjedni kezdett a közösségi médiában egy egereken végzett tanulmány, amit például egy német képviselő, Karl Lauterbach is megosztott. A tanulmány szerint kimutathatóak voltak tüskefehérje-részek kísérleti állatok agyában. A tanulmány szerint bár ez azt jelentheti, hogy a fehérjedarabok átjutottak a vér-agy gáton, de azt is hozzáteszik, hogy "fontos megjegyezni, hogy [...] ez az emberek esetében valószínűleg ez nincs így".

Daniel Dunia az utóbbi tanulmánnyal kapcsolatban azt mondta, hogy egy Sars-Cov-2 fertőzés, vagy ha nagy mennyiségben mesterséges tüskefehérjéket juttatnak a vénába (ahogyan ez a kísérletben történt) nem összehasonlítható az izomba adott mRNS-oltással.

Fordítás és adaptáció:
COVID-19 VAKCÍNÁK