Ez az 1974-es szaúdi-amerikai szerződés nem írta elő, hogy 50 évig dollárban kell olajat exportálni
- Megjelent: 2024. augusztus 7., 16:49
- 7 perces olvasmány
- Szerző: Théo MARIE-COURTOIS, AFP Franciaország
- Fordítás és adaptáció: Ede ZABORSZKY
Szerzői jog © AFP 2017–2024. A tartalom kereskedelmi célú felhasználásához előfizetés szükséges. Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni.
"A Szaúd-Arábia-USA petrodollár-paktum megszűnt. Ez lehetővé teszi, hogy Szaúd-Arábia ne csak amerikai dollárban, hanem más valutákban is eladhassa olaját és más árucikkeit" – olvasható több, 2024 júliusában megosztott magyar Facebook-bejegyzésben (itt és itt), amelyek szerint az USA és Szaúd-Arábia között 1974-ben aláírt megállapodás arra kényszeríti a szaúdiakat, hogy minden olajexportjukat amerikai dollárban bonyolítsák le.
Egyes posztok szerint Szaúd-Arábia most azt fontolgatja, hogy a dollár helyett a kínai jüant használja majd az olajexporthoz.
A magyar kormány egyik fő politikai narratívája a "változó világrend" (lásd itt és itt), ami szerint az Egyesült Államok jelentősége a jövőben csökken majd, és más országok, például Kína vagy Oroszország nagyobb súlyt kapnak. Több felhasználó ennek jeleként értelmezte az állítólagos szerződés végéről szóló állítást. "Akkor amerikának reszeltek, ha megszűnik a petrodollár" – írta az egyik felhasználó.
Hasonló állítások terjedni kezdtek már franciául, de a hamis állítás angolul is nagyon virális.
Létező tendencia, hogy a dollár veszít jelentőségéből a szaúdi olajkereskedelemben, és fennáll a lehetősége annak, hogy a szaúdiak valamikor jüant fognak elfogadni az olajért a fő exportpartnerüktől, Kínától. De az USA és Szaúd-Arábia közötti 1974-es megállapodás nem tette kötelezővé a szaúdiak számára a dollárban való kereskedelmet, mondták el szakértők az AFP-nek. Az amerikai dollár a globális olajkereskedelem egyik vezető valutája és várhatóan az is marad.
Miről szólt az USA és Szaúd-Arábia közötti megállapodás?
Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti megállapodás, amelyet a hamis közösségi média posztok is említenek, közvetlenül az első olajválság után jött létre.
1973. október 16-án, tíz nappal az Izrael elleni egyiptomi és szíriai offenzíva kezdete után az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) hat Öböl-országa 70%-kal megemelte az olajárakat. A szervezet 1960-as megalakulása óta először fordult elő, hogy az olajtermelő országok az olajtársaságok jóváhagyása nélkül hajtottak végre áremelést.
Embargót rendeltek el az Izrael-pártinak tartott nyugati országok ellen, ami az árak ugrásszerű növekedéséhez és globális olajválsághoz vezetett. Az ár decemberben ismét emelkedett, és elérte a hordónkénti 11,65 dollárt (ami 2024-es dollárban több mint 82 dollárnak felel meg), ami négyszerese volt a szeptemberi szintnek. Egy évvel később az olajár az ötszörösére emelkedett.
Amint arról a New York Times 50 évvel ezelőtt beszámolt, 1974. június 8-án Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok hivatalosan is aláírta egy, két kulcsfontosságú ágazatban – a gazdaságban és a védelemben – történő együttműködés fokozásáról szóló megállapodást (archivált link itt).
"A Bizottságot az arab olajembargó és az emelkedő olajárak nyomán hozták létre. Az embargó kiemelte az Egyesült Államok és az arab országok közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét. Az olajárak emelkedése jelentős mennyiségű petrodollárhoz juttatta Szaúd-Arábiát, és az országnak megvolt a lehetősége, hogy fejlesztésre fordítsa a pénzt" – mutatott rá később a Government Accountability Office, az amerikai kongresszus ellenőrzéséért felelős szerv (archivált link itt).
A kezdetben öt évre szóló megállapodás kezdettől fogva úgy volt tervezve, hogy az érintett felek akarata szerint meghosszabbítható vagy módosítható, és a felek 180 napos felmondási idővel elállhatnak a megállapodástól. Sem az AFP, sem a megkérdezett szakértők nem találtak bizonyítékot arra, hogy a megállapodás "50 éves" lejárati idővel rendelkezett volna.
Francis Perrin, az Institut de Relations Internationales et Stratégiques (Iris) kutatási igazgatója, az energiakérdések szakértője szerint ez a megállapodás "nem azt mondja, hogy Szaúd-Arábiának mindent dollárban kell intéznie, ami az olajat illeti" (archivált link itt).
Az 1973-as olajválságot követően "a nagy kérdés az volt, hogy a világot elárasztó petrodollárokat hova fektetik be. Az amerikaiak azt akarták, hogy nagy részét az amerikai gazdaságba fektessék be, vagy amerikai államkötvényeket vásároljanak" – mondta el a szakértő. A Szaúd-Arábiával való gazdasági partnerség megkötése tehát egy lépés volt ebbe az irányba.
A megállapodás célja "az volt, hogy Szaúd-Arábia amerikai termékekre költse a hirtelen felhalmozott dollármennyiséget" – erősíti meg honlapján Paul Donovan, a UBS Global Wealth Management vezető közgazdásza, hozzátéve, hogy "ugyanezen év júliusában Szaúd-Arábia beleegyezett, hogy a petrodollárjait amerikai államkötvényekbe fekteti" (archivált link itt).
A szakértő egy másik, titkos megállapodásra utal, amelyet szintén 1974-ben írt alá az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia, és amelynek tartalmát a Bloomberg ügynökség 2016-ban hozta nyilvánosságra (a linket itt archiválták).
A médiacég szerint az alku az Egyesült Államok kötelezettségvállalásából állt, hogy szaúdi olajat vásárol, valamint segélyt és katonai felszerelést nyújt a királyságnak. "Cserébe a szaúdiak petrodollár-bevételeik milliárdjait újra befektetik amerikai államkötvényekbe, és finanszíroznák az amerikai állami kiadásokat" – áll a jelentésben.
A Wall Street Journal szerint jelenleg az Egyesült Államok "közel áll" egy új megállapodás véglegesítéséhez Szaúd-Arábiával, amely garantálná a királyság védelmét cserébe, ha az ország rendezi a kapcsolatait Izraellel (archivált link itt). Ez "fontos fordulat" lenne Joe Biden részéről – mutat rá a napilap –, tekintettel arra, hogy az amerikai elnök a kampány idején azt ígérte, hogy Szaúd-Arábiát "páriaként" fogja kezelni a szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi 2018-as meggyilkolásának megtorlásaként (link itt archiválva).
A dollár szerepe az olajkereskedelemben
"Az olaj árát dollárban fejezik ki, mert a dollár a világ tartalékvalutája. Mivel az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága, valutája szabadon kereskedhető. A második világháborút követő Bretton Woods-i megállapodások óta ez a nemzetközi kereskedelmet meghatározó domináns valuta" - magyarázta Varga Tamás, a PVM elemzője az AFP-nek, utalva a 44 nemzet által 1944-ben kötött megállapodásra.
Ebben az összefüggésben nehéz a dollár megkerülése, amikor az olaj kereskedelméről van szó.
"A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), amely jelenleg 12 országot tömörít, és amelynek Szaúd-Arábia az alapítása óta tagja, az 1970-es évek óta gondolkodik a következő kérdésen: továbbra is nagyon szorosan össze kell-e kötni az olajat és a dollárt? A mai napig mindig arra a következtetésre jutottak, hogy igen" – mondta Francis Perrin energetikai szakértő az AFP-nek.
"Azt látjuk a piacokon, hogy a dollár alternatív valutái pozicionálják magukat, vagy próbálják pozicionálni magukat" – mondta Philippe Sébille-Lopez energiaügyekre szakosodott geopolitikai tanácsadó.
"A BRICS-csoportban [amelyhez Szaúd-Arábia 2024 januárjában csatlakozott] van két nagy olajtermelő ország, Oroszország és Irán, amelyek amerikai szankciók alatt állnak, és minden érdekük megvan abban, hogy bizonyos országokkal kötött megállapodások révén megkerüljék a dollárt.”
A BRICS a fejlődő országok csoportja, a betűszó az eredeti tagok – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – angol nevéből származik.
"Soha nem voltunk még ilyen közel a világ olajpiacának történetében ahhoz, hogy a dollár szerepe csökkenjen a tranzakciókban" – tette hozzá a szakértő, hangsúlyozva azonban, hogy "a BRICS-országok között nincs tökéletes egyetértés erről", és hogy "semmi sincs kőbe vésve".
Szaúd-Arábia, amelynek nemzeti valutája, a riál, a dollárhoz van kötve, június elején csatlakozott egy Kína által dominált, határokon átnyúló digitális valutakísérlethez, amint azt a Reuters riportja kiemeli. Néhány hónappal korábban a két ország három évre szóló devizaswapot, azaz a két ország központi bankja közötti devizacsere-megállapodást jelentett be az országok közötti kereskedelem növelése érdekében.
A Nemzetközi Energiaügynökség AFP-hez eljuttatott adatai szerint (archivált link itt) Szaúd-Arábia 2023-ban a világ harmadik legnagyobb olajtermelője volt, napi 9,63 millió hordóval, messze lemaradva az Egyesült Államok mögött (19,44 millió hordó/nap) és közel Oroszországhoz (10,96 millió hordó/nap). A Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok közötti szénhidrogén-kereskedelem tehát továbbra is mérsékelt: 2022-ben az Egyesült Államokba irányuló nyersolajszállítások a szaúdi export 7 százalékát tették ki (archivált link itt).
Bjarne Schieldrop, az egyik vezető észak-európai pénzügyi szolgáltató csoport, a SEB vezető nyersanyagelemzője szerint biztos, hogy Szaúd-Arábia valamikor jüanban is elfogadja majd a Kínába irányuló olajszállításaiért járó fizetéseket, mivel oda exportálja a legtöbb nyersolajat (archivált link itt). "Így Kínának kevesebb gondja lesz a dollárhoz való hozzáféréssel kapcsolatban [és] kevesebb probléma merülne fel, ha Kínát kizárnák a dollárfizetési rendszerből, mint Oroszországot az ukrajnai háború miatt".
A szakember szerint Szaúd-Arábia így könnyedén vásárolhatna kínai fogyasztási cikkeket, valamint kínai államkötvényeket, "ami segítené a jüan mint valuta forgalmát az egész világon". "Ez pontosan ugyanaz, mint amit az Egyesült Államok tett, hogy finanszírozza a költségvetési hiányát, miközben a világ többi része vásárolta a kötvényeit" – mondta el Schieldrop.
Van olyan tartalom, amelyet szeretne ellenőrizni az AFP tényellenőrzésén keresztül?
Lépjen kapcsolatba velünk
