A tengeri jég kiterjedésével kapcsolatos adatok nem cáfolják az Antarktika felmelegedését
- Megjelent: 2025. május 28., 16:38
- 4 perces olvasmány
- Szerző: Manon JACOB, AFP Egyesült Államok
- Fordítás és adaptáció: AFP Hungary
Szerzői jog © AFP 2017–2025. A tartalom kereskedelmi célú felhasználásához előfizetés szükséges. Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni.
“Folyamatosan hazudnak nekünk” - áll egy 2025. május 6-i Threads-bejegyzésben.
A posztban szerepel egy kép, amely két, a tengeri jég kiterjedését mutató grafikont helyez egymás mellé. Az egyik 1979. december 24-én készült, míg a másik 2024. december 24-én.
“Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése ma 17%-kal nagyobb, mint 1979-ben volt” - olvasható a grafikonok alatt.
Hasonló állítások más platformokon is megjelentek, a többi között az Instagramon és az X-en.
Az éghajlatváltozás Északi-sarkvidékre, valamint az Antarktiszra - az Északi, valamint Déli-sarkot körülvevő sarkvidékekre - gyakorolt hatását tagadni igyekvő narratívák gyakran támaszkodnak a tengeri jég kiterjedésének adataira, hogy azok alapján félrevezető állításokat tegyenek.
Ebben az esetben az interneten megosztott grafikonok az amerikai Nemzeti Hó és Jégadatközpontból (NSIDC) származnak. Az AFP az NSIDC internetes archívumából származó képekkel vetette össze az adatokat (archiválva itt és itt).
Azonban az, hogy a két grafikont ilyen módon egymás mellé rakjuk, az “az adatok kiragadása” - mondta el Walt Meier, az NSIDC vezető kutatója.
“Ha két év egy-egy napját hasonlítjuk össze, az nem ad értékelhető információt a tendenciákról vagy a felmelegedés tengeri jégre tett hatásairól” - mondta Meier 2025. május 14-én.
Kiragadott adatok
Az NSIDC a honlapján azt állítja, hogy a tengeri jégre vonatkozó adatokkal többször visszaéltek a globális felmelegedéssel kapcsolatos mítoszok terjesztése érdekében (archivált link). A tudósok általában a „tengeri jég kiterjedésének” évtizedes trendjeit vizsgálják, amely kifejezés az óceán összes olyan területét magába foglalja, ahol az adott vizsgált felszín legalább 15 százaléka meg van fagyva.
Az ügynökség elmondása szerint az 1979. december 24-én és 2024. december 24-én végzett mérések valóban különbséget mutatnak a tengeri jégtakaró kiterjedésében, de ez körülbelül 12 százalékos növekedést jelent, nem 17 százalékosat.
Az ezen kívüli időpontok közül bármely kettő összehasonlításával más következtetéseket lehetett volna levonni.
“2024. január 1. és december 13. között a kiterjedés időnként több mint 1 millió négyzetkilométerrel az 1979-es szint alatt volt” - mondta Meier, megjegyezve, hogy ez nagyjából egy Egyiptom nagyságú területnek felel meg.
“Csak december 14-31. között volt magasabb a 2024-es kiterjedés, mint 1979-ben” - tette hozzá.
Az Antarktika a nyári hónapokban, decembertől februárig, a melegebb hőmérséklet és a napsütéses órák nagyobb száma miatt a tengeri jég kiterjedése természeténél fogva nagyobb mértékben változik.
Ez azt jelenti, hogy a jég visszahúzódási ütemében - és abban, hogy pontosan mikor kezdődik az olvadási szezon - bekövetkező kis változás gyorsan és nagymértékben megváltoztathatja a jég kiterjedését egyik decemberben a másikhoz képest - magyarázta Meier.
Az NSIDC adatai szerint 2024 egészét tekintve felmelegedés volt megfigyelhető, és a tengeri jég kiterjedése az 1979-es éves átlagnál mintegy 11 százalékkal alacsonyabb volt.
A Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal szerint az antartikai tengeri jég kiterjedése 2024-ben érte el a második legalacsonyabb éves minimumot a megfigyelés 1979-es kezdete óta, és a 2025-ös év valószínűleg eléri majd ezt a rekordot (archiválva itt és itt).
Lehetséges “rendszerváltozás”
Az Antarktiszi-félszigeten, az Antarktisz Déli-sarktól legtávolabbi részén már történtek drámai mértékű éghajlati változások. A félsziget a globális átlagnál ötször gyorsabb ütemben melegszik - és gyorsabban, mint bárhol máshol a déli féltekén (archivált link).
A tudósok szerint azonban a hőmérséklet-változás mintázata a teljes kontinensre nézve továbbra sem egyértelmű.
Az Északi-sarkvidékkel ellentétben, ahol a tengeri jég kiterjedése a feljegyzések kezdete óta minden területen és minden évszakban folyamatosan csökken, az Antarktika tengeri jegének kiterjedése nem mutat hosszú távú csökkenést (archivált link).
“Az antarktika tengeri jég vékony és az óceán felé nyitott, így sokkal nagyobb mértékű a változékonysága, ezért a globális felmelegedés jelei itt nem olyan szembetűnőek” - mondta Meier.
Az elmúlt évtizedben szélsőségesebb ingadozások mutatkoztak, ami a tudósok szerint “rendszerváltozást” jelezhet elő egy új, alacsony kiterjedésű állapot felé, ami valószínűleg az óceánok magasabb hőmérsékletének köszönhető (archiválva itt és itt).
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), az éghajlatkutatók vezető nemzetközi konzorciuma szerint mindkét sarki óceán melegszik, miközben a “Déli-óceán aránytalanul nagy és egyre fontosabb szerepet játszik a globális óceáni felmelegedésben” (archivált link).
Samantha Burgess, az Európai Unió Föld-megfigyelési programját, a Kopernikuszt működtető Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ munkatársa egy 2025. februári jelentésében azt írta: “A felmelegedett világ egyik következménye a tengeri jég olvadása; emellett a két sarkon lévő rekord- vagy rekordközeli alacsony kiterjedésű tengeri jégtakaró a globális tengeri jégtakaró kiterjedését minden idők legalacsonyabb szintjére szorította.”
Amikor az erősen fényvisszaverő hó és jég átadja helyét a sötétkék óceánnak, a napsugárzást - amely korábban visszaverődött az űrbe - a víz elnyeli, felmelegszik és ez felgyorsítja a globális felmelegedés ütemét egy visszacsatolási kör révén.
A jégtakaró csökkenése az ökoszisztémákra is komoly és azonnali hatással van, például a pingvinek és élőhelyeik megmaradására (archivált link).
Az AFP más állításokat is megcáfolt a globális felmelegedés sarkkörökre gyakorolt hatásairól, a többi között itt.
Van olyan tartalom, amelyet szeretne ellenőrizni az AFP tényellenőrzésén keresztül?
Lépjen kapcsolatba velünk
